Hegyesi Beáta blogja

KözÉrt

Csobánkán rosszabb a levegő, mint Pekingben

Közös blogbejegyzésem V.Naszályi Mártával

2017. január 15. - Hegyesi Beáta

Csobánkán rosszabb a levegő, mint Pekingben Az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat 56 helyen működtet automata mérőállomást. A nyugat-pest megyei adatokat a széna téri, pesthidegkúti ill. dorogi állomások szolgáltatják. Még a laikusok számára is elképzelhető, hogy milyen pontos képet adhatnak ezek a mérések a több kilométerre fekvő települések légszennyezettségi állapotáról. Ahhoz, hogy a valós helyzetről képe legyen a helyben lakóknak, külön méréseket kell megrendelniük.

December elején a Levegő Munkacsoport döbbenetes mérési eredményt ért el a nyugat-pest megyei Csobánkán. A levegőben a pekingi légszennyezettség majdnem kétszeresét meghaladó szennyező részecske volt. A szállópor koncentrációja kb. 2 ezerig normálisnak mondható, Csobánkán 50 ezer feletti volt ez az érték, szemben a pekingi 30 ezer körülivel. De sajnos ez nem előzmény nélküli a térségben. Tavaly ebben az időszakban Pomázon és környékén is hasonlóan magas szállópor koncentrációt mértek. Az ekkor tapasztalható légszennyezettség kb. háromszorosa volt a budapesti belvárosinak.

Mi okozza a Budapest tüdejének tartott pilisi terület ilyen mértékű légszennyezettségét? Ez a jelenség több okra vezethető vissza. Egy részről az őszi-tavaszi hónapokban a nyílt színi zöldlomb-hulladék égetések, amelyek elvileg törvényileg tiltottak és pénzbüntetéssel sújthatók. Ebben a kérdésben az önkormányzatok, de még az illetékes kormányhivatalok sem járnak el egységesen. Leginkább saját kényelmüknek megfelelően értelmezik a jogszabályt. A nyílszíni égetésekkor nem csak kerti hulladék kerül a tűzre sok esetben, hanem háztartási szemét, műanyag és gumi is. A fűtési időszakban pedig a korszerűtlen fűtési technológiák alkalmazása, gondoljunk itt a szén és a fa fűtésre. De sajnos ennél ártalmasabb fűtőanyagok is kerülnek a kályhákba, kazánokba! Csobánkán teherautószámra adnak el a lakosságnak hulladék fát, amelyek pl. festékkel kezelt ajtók és ablakkeretek. Az itt élő kevésbé jómódú emberek csak ezt tudják megfizetni. De sajnos tüzelőként használják fel a még szegényebb településeken, pl. kelet-magyarországi falvakban a háztartási szemetet és az elhullott állattetemeket is. Azt gondolhatnánk, hogy nyugat-pest megyei települések „gazdag” települések. A valóság viszont az, hogy az itt élő emberek jövedelmi viszonyai között nagy a szakadék. Az „őslakosok”, esetenként zömmel nyugdíjasok nem rendelkeznek annyi önerővel a fűtés korszerűsítéshez, mint a frissen betelepültek.

Ennek a problémának a megoldásában feladat kellene, hogy háruljon a helyi önkormányzatokra, sőt elsősorban a magyar államra. De mit is várhatunk attól a kormányzattól, amely szinte lenullázta a környezetvédelmet Magyarországon? Annak ellenére, hogy a tűdő daganatos betegségei vezető haláloknak számítanak, valamint egyre nő a krónikus felső légúti megbetegedések száma is, és mindezek kb. 10 évvel rövidítik meg az emberek várható élettartamát. Ezek a betegségek évi 2,6 millió munkaóra kiesést okoznak, de a kormányzat mégsem a prevencióra koncentrál! Már 2014-ben az EU felszólította hazánkat, hogy biztosítson védelmet a szállópor okozta kiemelkedően magas szennyezettség ellen. Ennek ellenére Magyarország – idén ősz végén – nem szavazta meg Európai Unió levegőtisztasági jogszabályát.

Tehát, ha jó levegőt akarunk belélegezni, drukkoljunk, hogy jó legyen az idő! Mert ha nem, akkor a megülő hűvös-párás levegőben felhalmozódik a káros anyag, és fulladozhatunk. Az ország és a főváros levegőminőségét viszont nem alapozhatjuk arra, hogy várjuk a jó időt. Hatékony intézkedésekre, jól felszerelt, járművekkel, laborokkal, szakemberekkel ellátott környezetvédelmi hatóságra van szükség, hogy a környezet állapotát, a szennyezéseket folyamatosan mérni, ellenőrizni tudják! Ezek híján a kormányhivatalokba ültetett tisztviselők tevékenysége kimerül morcos hangú felszólító levelek írásában és soha be nem hajtható bírságok kivetésében. A környezetvédelmi hatóság feladata volna, hogy kötelezővé tegye a PM2,5 mérését is – ahogy az mindenhol megtörténik Nyugat-Európa országaiban és a szomszédaink többségében is. Ugyanis ez az egészségre legveszélyesebb frakciója a szálló porszennyezésnek, és gyakran előfordul, hogy a PM2,5 jóval a határérték fölött van, miközben a PM10 még kiváló értéket mutat. Tehát valójában még a jónak tűnő adatok sem jelentenek ma Magyarországon biztonságot.

Ma már nem Budapest és nem is az ipari centrumok jelentik a legnagyobb terhelést, hanem a lakossági fűtés – ezt rögzíti a Levegőminőségi terv 2016. dokumentum is. (Sajátos, hogy a kiadvány eredményként említi, hogy a Széll Kálmán téri építkezés befejeztével a Széna téri adatok már nincsenek folyamatosan a határérték fölötti zónában – tehát addig ott voltak. Pedig az építkezés tipikusan az a terület, ahol használhatnának jó megelőző technológiákat, de nem akarták.) Érdemes figyelni az Időkép szmogtérképét: látható, hogy Kelet-Magyarországon, sőt a fővárosi agglomeráció településeinek egy részén is az utóbbi hetekben állandósult az egészségügyi határértéket meghaladó légszennyezés. A kormány rezsiharca ugyanis éppen a vezetékes gázellátás nélküli településen élőket és a szegényeket hagyta magára: ezekben a házakban és lakásokban fűtenek rossz hatásfokú, sok szennyezőanyagot kibocsájtó berendezésekkel. Ezeket a háztartásokat nem támogatja az állam, hiszen nincs bevezetve a gáz (vagy már réges-régen kikapcsolták), a tűzifa-támogatás pedig gyakran csak a tél végén érkezik meg, ha egyáltalán van (esetleg mint minden direkt támogatás, pénzhelyettesítő termékké válhat a mélyszegénységben). Ezért itt háztartási hulladékkal fűtenek a rászorulók vagy festett ajtó- és ablakkeretekkel, amelyet lelkiismeretlen, a hulladék lerakási díjat elszámoló, de megspórolni vágyó vállalkozók árulnak fillérekért. Sőt, a legutóbbi hírek szerint van, ahol akkora a szükség, hogy már gyakorlatilag bármit, PET palackot, mindenféle szemetet, elhullott állatot is eltüzelnek kínjukban. Mindez már közvetlen életveszélyt, mérgezést is jelenthet. Az épületek energiahatékonysági felújítására kapott uniós támogatást kormányzati és önkormányzati épületekre használják el, a lakások és lakóházak korszerűsítésére már nem jut forrás. Idén 37 milliárd forint támogatás állt rendelkezésre a kormányzati épületekre, amiből akár 10-20 ezer lakás is korszerűsíthető lett volna. Hogy lássuk az arányokat: az Otthon Melege program, amit a lakásokra szántak, 1,8 milliárdos keret volt, de a Közép-Magyarországi Régióban nem igazán lehetett felhasználni. Önerőből a háztartások többsége képtelen a korszerűsítésre, ahogyan éppen a rászorulók nem fogják tudni igénybe venni a jövő évre meghirdetett, támogatott felújítási hiteleket, hiszen ehhez hitelképesnek kell lenni. Pedig ez jelentené a valódi rezsicsökkentést, hiszen a jól szigetelt, kis fűtés- és energiaigényű házak és lakások sokkal olcsóbban fenntarthatók. A modern, jó hatásfokú tüzelőberendezések pedig sokkal biztonságosabbak, a kibocsájtott füstgázok károsanyag-tartalma jóval kisebb.

A kormányzat a környezetvédelmet nyugati luxushobbinak tartja, pedig éppen a környezetkímélő technológiák jelenthetnék az energiaszegénységből és az energiafüggésből való kitörés lehetőségét, ezekkel lehetne a vezetékes közművesítésből kimaradt, elszigetelt lakóhelyekre megfizethető energiaforrásokat vinni. Erre világszerte vannak példák. Magyarországon is működhetne a napelemes (fotovoltaikus) vagy szélenergiára alapozott helyi rendszer, és lehet kis fogyasztású (passzív) házat építeni helyben meglévő anyagokból. Budapest több százezer lakásának jelenleg csak töredéke felel meg az energiahatékonysági követelményeknek. Ráadásul a Közép-Magyarországi Régióra vonatkozó, szigorúbb előírások és a műemléki környezet tovább nehezítik az érdemi korszerűsítést. Pedig ekkora, koncentrált lakásállomány esetében rendkívüli eredményt lehetne elérni például a központi illetve távfűtési rendszerekkel, tömb-rehabilitációkkal, helyi megújuló forrásokkal. A kormány CSOK rendszere viszont nem ezt szorgalmazza, hanem a családi ház építést: tízszer annyi támogatás kapható az építkezésre, mint a felújításra. Emiatt további családok költöznek ki a fővárosból az agglomerációba. Éppen azok, akik megfelelő támogatási rendszerben képesek volnának a budapesti lakások rehabilitálására. Az agglomerációs települések azokat a mezőgazdasági területeket, amelyek korábban a főváros zöldség- és gyümölcsellátását szolgálták, és egyben zöld gyűrűként óvták Budapest és a környék jó levegőjét is, belterületbe vonják, építési telekként kínálják. A közművesítés és a közlekedési infrastruktúra viszont nem tart lépést a kiépülő lakóparkokkal, a zöld gyűrű megszűnése miatt a fővárosba beáramló levegő nem tud megtisztulni, így történhet, hogy a főváros tüdejének gondolt agglomerációból ma már a szennyezett levegő és az ingázók végtelen autósorai jönnek. A lokális légszennyezés kialakulásában a közlekedésnek fontos szerepe van, különösen a PM10 és PM2,5 szennyezésben. Nem várható, hogy a gépjárműhasználat csökkenjen, amíg reális alternatívát nem nyújtunk helyette. A füstölő metró nem az és a metrópótló busz sem.

A fővárosnak – ahelyett, hogy sorban lerázni igyekszik magáról az agglomerációs közlekedés nyűgjét – hatékony együttműködést kellene folytatnia a környező településekkel. Autós ingázás helyett gyors és környezetbarát kötöttpályás kapcsolatok, P+R rendszerek, a több központú város kialakulását segítő intermodális csomópontok és erős kerékpáros infrastruktúra kell. A fanyűvő nagyprojektek (Városliget, Orczy-kert, József nádor tér, Kossuth tér stb.) miatt a városi zöldfelületek folyamatosan csökkennek, és a fenntartási források elvonása miatt a megmaradók minősége is folyamatosan romlik. Az építési előírások fellazításával a korábban biztosított szélcsatornák elzáródnak, beépítések, magasházak nőnek ki a földből (és vonzanak további autóforgalmat). A várost behálózó zöldfolyosók nélkül lehetetlen lesz biztosítani a megfelelő átszellőzést és a nyári szélsőséges felmelegedést és szárazságot csökkenteni. A városi zöldfelületek rendszere ugyanis nem széplelkű természetvédők jámbor óhaja, hanem az egészséges városi környezethez, a rekreációhoz és a minőségi élethez szükséges alapvető feltétel. Éppen azért a városi zöldfelületeket a többi közműével azonos jogok kell, hogy megillessék, a fenntartásuk és fejlesztésük prioritás! Vegyünk egy nagy levegőt és tegyünk végre érdemi lépéseket a jó levegőért!

Hegyesi Beáta és V. Naszályi Márta Párbeszéd Magyarországért

A bejegyzés trackback címe:

https://hegyesibeata.blog.hu/api/trackback/id/tr9712128289

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.